Tűzmadár meséi

Másik Kossuth-díjasunk! Földes László- Hobo

 

Hobo: Búcsúlevél

Hát eljöttem utoljára, hogy előadjam számomat.

De üljünk asztalhoz előtte!

Fáradtak és szomorúak vagyunk,

Mégis nyugodtan és mosolyogva beszélgessünk. Mi történt veled?

Mi történt veletek mostanában?

 

Tegyük le fegyvereinket!

Védtelenségünk legyen büszkeségünk!

Régi lovagok esküje, hol vagy?

Ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké.

Nézzünk egymásra!  Ne hajtsuk le fejünket!

Ilyenek vagyunk.  Látod, nem is olyan szörnyű.

http://www.youtube.com/watch?v=ZcBJdrj5XnA&feature=player_embedded

A díjátadás után arról beszélt, hogy egy koldus nem fogadott el tőle pénzt, mert azt mondta neki, többet értek neki a dalok, versek tőle mint amit a pénz érne.

Hát, igen. Így kell csinálni az Életet!!!

 

 

Szarka Tamás - Január (kétszer)

Szarka Tamás: Január

 

Szépen fekszel  a havon,

fest a jég alakodon,

nincs pára az ajkadon,

meghalt az alkalom.

 

Szemedet gondolom,

mosolyod gondolom,

csontszínű liliom

leomló hajadon.

 

Erősödik január,

leesik  a madár,

szépen fekszik a havon,

kezednek od'adom.

 

Sebesség- gondolom,

magasság-gondolom,

az az ég van-e még

túl  a tél-falakon?

 

Issza a szemem az út

-te-te-te-, tengerbe fut.

 

Ül  a világ ujjadon,

tőle volt a fájdalom,

látnád, hogyan vezekel,

nevetnél magatokon.

 

Hol a hő, hol  a hő,

az  a fényszerető?

Látom ott menetel,

aki- én megyek el.

http://www.youtube.com/watch?v=N5RHDsQrFHQ&feature=related

Szarka Tamás : JANUÁR II.

 

Már egy hete nem láttam  a napot, hogy történhetett?!

Lehet, hogy most már végleg mégis minden elveszett?!

Attól élünk, mert remegsz? S én remeghetek?

Adnál szemedből egy marék meleget?

 

Adnék, ha rám néznél és elalhatok,

takarj be, nagykabát nyugalmát lassan zárd ide,

nézz messzire, azzal is szépen elfáradok,

sosem lesz- júliusban, tengerszagú homokpapucsomban,

megdermedő terveimben, álmaimban

veled,veled,veled hadd járhatok.

 

KÖSZÖNTŐ

http://www.youtube.com/watch?v=3K_pmsum4Zk&feature=related

( Ghymes: Újesztendő)

http://www.youtube.com/watch?v=06qH4PoMzcY

( Ghymes: Regölés)

SZARKA TAMÁS: HÁROM ORVOSSÁG

Álomra három orvosság,

Jól kézben tart az igazság,

Látatlant hinni bátorság,

Forrásból inni boldogság.

 

Jókedvet hozni ékesség,

Minden vakságban fényesség,

Vágyon túl ott a békesség,

Csúfban, szépben a teljesség.

 

Nyílik a sorsunk hajnalban,

Ésszel felérve páratlan,

A testhez érve mosdatlan,

Szívvel felérve ártatlan.

 

Kérjük, kérjük a kezdetet,

Áldjon meg hozzánk eljövet,

Bölcsesség halál a neved,

Úgy kezdenénk még teveled!

 SZARKA TAMÁS: REGÖLÉS

Faggyú sül a vízben,

Belesúg az Isten,

Abba' ússzon minden,

Ami holnap lészen!

 

A virág a síron

Hunyjon, elaludjon!

Aki elhal tőlünk,

Hogyha elfáj, múljon!

 

Mutassa, hogy füst áll

Arany nap elébe!

Fiaknak elűzni

Légyen erejébe'!

 

Olyan nagy az ország,

Amennyi a vére,

Ne üsse az anyját

Annak szemefénye!

 

Aki, ha korán kel,

Legyen nagy a háza!

Aki, ha parancsol,

Kicsike a vára!

 

Értse minden szóját

Aki ma még nincs is

Annak, aki küldte,

Aki ma már nincs is!

 

Szép legyen a gyermek,

Tejbe nőjön szája,

Csöcsön kucorogjon,

Csurranjon a nyála!

 

Mi is elmehessünk,

Keveset pihentünk,

Legszebb éjszakába

Álmot énekeljünk.

 

Regölik a gazdát,

Vele az asszonyát,

Szögön van egy zacskó,

Tele van százassal.

 

Fele a gazdáé,

Fele a regösöké,

Erőben egészség,

Erőben egészség!

 

Kelj föl, gazda, kelj föl,

Száll az Isten házadra,

Serege magával,

Terített asztalával.

 

Haj, regö rejtem,

Régi rege renden,

Azt is megadhassa

Az a nagy Úristen.

Felismerés

Arcodra hófehér por került,

álomkezem tette rád, ráncaidra ült.

Szép ez  a táj, tiszta világ,

Hold mosolyán szálló madár.

 

Messze-közel van  a zárad,

Bírod és fájod a vágyad,

Húsba a kés, ömlik  a vér,

issza a nép, szép  a remény.

 

Fehér arcú fájdalom

tiszta fényű bársonyon,

könny csorog az álmodon,

látlak Téged, te vagyok!

( 2010. 11.26. Tűzmadár)

 

Majd...és egy őszi vers

Amiről hamarosan írok: a Ghymes Szikraszeműje (az új CD), és a szombaton látott Úri muri  a Nemzetiben!

Első CT negatív!!!:))

 

Kányádi Sándor: Felemás őszi ének

 

építsd föl minden éjszaka

építsd föl újra s újra

amit lerombol benned a

nappalok háborúja

 

ne hagyd kihunyni  a tüzet

a százszor szétrúgottat

szítsd a parazsat nélküled

föl újra nem loboghat

 

nevetségesen ismerős

minden mit mondtam s mondok

nehéz nyarunk volt itt az ősz

s jönnek a téli gondok

 

már csak magamat benned és

magamban téged óvlak

ameddig célja volna még

velünk a fönnvalónak

 

     ( Budapest, 1995)

Napok sorsa ( Dúdolgatva)

Elveszett szavak,

elveszett szívek.

Vissza-vissza

már nem térnek.

Nem tettem, féltem.

Nem tették, féltek.

Semmivé lettem.

Semmivé lettem.

Torzul arcom,

torzul testem,

temetőé lesz a léptem.

Temetőé lesz a léptem.

A holnap vigyorog.

A tegnap kigúnyol.

A ma belémmar.

A ma belémmar!

Körmeivel fogva tart,

karjaival betakar,

mézecskével lépre csal,

lassan, lassan

jéggé dermed

minden nap.

Las-san,

las-san

jég-gé

der-med

min-den

nap.

( 2010.01.31.)

Mint régen

Hideg, dermedt, fagyos világ van.

Jégcsapkönnyek lógak mindenhonnan.

Jaj, ha letörik, leesik,

s te épp ott vagy kinnt.

De te nem vagy.

Sehol sem vagy.

Álmaimban csak.

Ott figyellek,

ott őrizlek,

melegítő szép reménnyel.

És várok, várok,

már majdnem úgy,

mint régen  a Halálom.

( 2010.01.31.)

Költészet napja- Szarka Tamás versek

 

Marcangoló ének

Éjszakával mire menjek,

egyszerű vagyok, remélek,

Istenem, te kis madár,

engedj elaludni már.

 

A világon, a zongorán

vízcsepp nő a hang után,

úgy mint én- bizonytalan

megremeg, de nem zuhan.

 

Repülésem éjjelé,

nyugodalmam nappalé,

versem Skizo Frénié,

Isten szedett kétfelé.

 

Vágyakozva bámulok,

két felem után halok,

kellene, mit eldobok,

nem kell, amit meghagyok.

 

Könnyes szemem elrakom,

ne sírjon az asztalon,

szívemet ha karcolom,

rend legyen az arcomon.

                ( Szarka Tamás)

 

Szakad

 Mint a k(urvá)- ból a sírás,

 szakad belőlem az írás,

 ha int a két stricim nekem,

 az Ördögöm s az Istenem.

 

az utcán kinn haragszanak,

 de alkonyatkor van konyak

 nem tudtam se én, se mások,

 hogy ők ketten jóbarátok.

 

Kapok húst, rumot, ruhát,

fehér angyal kis lukát,

 s mit kérnek még nem tudom,

 de irgalom, de irgalom.

                        ( Szarka Tamás)

 

  Szeressétek

 

Szeressétek  a költőt,

mert a költő bújába

szart aranyoz,

 s így bearanyozza napjaink-

 hol továbbra se szabadság,

               se egyenlőség,

               se testvériség.

                         (Szarka Tamás)

 

Február- Szarka Tamás

 

Tegnap reggel álmomból erre a versre ébredtem, kávézás közben mantrázgattam magamnak, magamban...

 

Februárban intenek,

fénylenek  a kezdetek,

nézek ki  az ablakon,

kezdjek én is? Nem tudom.

 

Hisz  a jelen megkötött,

kis pohárban gőzölög,

szobámban is megvagyok,

belülről ha zárhatok.

 

Kinn fagynak  a holnapok.

Jól vagy Édes? Jól vagyok.

 

   ( Szarka Tamás: Február)

Magyar Kultúra Napja

Magyar Kultúra Napja, ahogy én ünnepeltem Székesfehérváron : Sebestyén Márta Régi zene koncertjével az Öreghegyi Műv.Házban, másnap a színházban  Kölcseyvel és Erkel Ferenccel (Hunyadi László, Bánk Bán). Itthon Cseh Tamással, Pilinszkyvel,  Ghymes DVD-vel, Toldival, az oviban Móra Ferenc Csókai csókájával, és Szabó Lőrinc Esik a hó versével. :)

És találtam egy régi verset is, a költő Baróti Szabó Dávid( 1739-1819)a vers címe: 

A magyar ifjúsághoz

 

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,

Egy szép nemzetnek bélyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz;kezdj szóba vegyülni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs s nem is lesz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Minden eszesb ánglus, francia, német olasz.

s mely szép versekkel telnek sajtói naponként!

Mint hordják hozzád!...mely ragadozva veszed...

Mint telik a külsők szédítő kéncsivel honod!

Mint pusztul Árpád hajdani nyelve, neme!

Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak

Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

 

Köszöntő

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Vígságszerző, álmokat teljesítő, egészségben, örömökben gazdag Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!

Szeretettel: K.J. ( Tűzmadár)

Adjon az Isten

Nagy László : Adjon az Isten

 

Adjon az Isten

szerencsét,

szerelmet, forró

kemencét, üres vékámba

gabonát,

árva kezembe

parolát,

lámpámba lángot,

ne kelljen,

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ

ő küldjön,

hogy hitem széjjel

ne dűljön.

Adjon az Isten fényeket,

temetők helyett

életet-

nekem  a kérés

nagy szégyen,

adjon úgy is ha

nem kérem.

Advent negyedik vasárnapja

" Csöpp kápolna hogyha lenne,

  Csöpp orgona lenne benne,

  Kezével úgy hozzám érne

  Egy gyereknyi csöpp öröm,

  S letérdelne a kövön." ( Szarka Tamás)

 

 " Máriácska, mit gondoltál,

   Hova be nem kopogtattál,

  Édes gazdám mit gondoltál,

  Szálláskérőt elhajtottál,

  Kis Jézuska mit gondoltál,

  Hogy istállót választottál..." ( Szarka Tamás)

Advent második vasárnapja

" Elindulni, mendikálni

Olyan szívek kellenek,

Örömkönnyet eltörülni,

Forró beiglinek örülni,

Fölkeltsék  a szenteket."

( Szarka Tamás)

 

" Magyarország karácsonykor

Olyan szépet álmodott,

Sokan voltak ablakánál,

Aztán meg az asztalánál,

Minden kalács elfogyott."

( Szarka Tamás)

 

" A sötétség fénnyé lesz

és a nyugalom tánccá"

( T.S.Eliot: Stanzák)

 

" Magunkba zárt angyalaink suhogtatják

  szárnyaikat, hogy ismét kirepülhessenek.

  Mert a teljes Univerzumnál kisebb tér

  nem képes számukra testet adni." ( D.E. Harding)

Tavalyi fecnifeljegyzést találtam...

Tavaly októberben - Már csak tompán fáj. Az idő és a fájdalomcsillapító mégis jó barát ha úgy akarom. Nem mertem mozdulni egész éjjel, féltem ha mozdulok baj lesz, szétesik  a fejem, letörik  a lábam, jéggé dermedek...Aztán hajnalban már nem bírtam tovább, kitámolyogtam lázcsillapítóért és fájdalomcsillapítóért. Egy az egyikből, kettő szem a másikból, közben elméláztam:- 2 óra múlva kellni kell, vár az ovi, fél 8ra be kell érnem. Nem tudom. Itthon jobb lenne. De nem. Egész nap fájnék és bőgnék itthon. Ott meg játszom és felejtem a fájdalmat, máshol  a figyelem, máshol az energia. Majd du. alszom és sírok, 6órát kibírok...A kezelések időről-időre összetörnek és én időről- időre összerakom magam, nem mutatom a fájdalmat és a félelmet, csak veszekszem néhány barátommal. Engem ne sajnáljanak ha már nem segítenek, és főleg ne bántsanak. Elég volt!

Edzem az akaratom, elszántságom, merthát mégis csak Élni volna jó még, tart amíg tart, de addig jó legyen.

Múlt hétvégén Villány adott némi erőt s derűt, a bor "mámora", íze, fénye, illata. A természet teljessége 1 dl vörös olajban.

 Küzdelem

Magányom a hátamon,

A rák meg már a vállamon,

s hagyom, átjárjon  a fájdalom.

Pokolra megyek, szenvedek,

aztán minden nap újjászületek.

Segítő zene,  gyerekek,

hitem is velem,

nem veszíthetek!

Óh Élet, Élet légy velem,

Kegyetlennek is szeretlek!

A Semmi megvár, türelem,

Szerelemtűz perzselj meg!

 

- Így voltam 2008 októberében...Mostanában sikerül újra jókat és nyugodtan aludnom. Nagyokat nevetek, nem fáj se a testem, se a lelkem( na jó, az azért szokott ha oka van rá...). Van Változás! Az egész Élet változás és küzdelem és tapasztalás és tanulás, szenvedés és boldogság... a végén pedig kegyelem.

Vágysoroló

Tündérágyon megpihenni

Táltoslovon messze szállni

Fa tetején ringatózni

Igaz mellé oda állni

Beteg lelket gyógyítani

Gyermekhittel várakozni

Mosó esőt varázsolni

Kincsek után járni-kelni

Álmainkban találkozni

Csillagszemmel mindent látni

Két világban otthon lenni

Angyalokkal beszélgetni

Itt a Földön egymással

magunkkal már végre megbékélni.

 

( Tűzmadár, saját, 2009.02.)

Zokogni kár

Rácsos az ég,

ablakomhoz ér.

Függönyvirág virul,

fénysugár átszúr,

Zokogni kár.

 

Tükörfűzfám szembenéz,

arcom rajta mint a méz,

mosoly most elhull,

könnyem kicsordul,

Zokogni kár.

 

Alvadt vér a falamon,

ágyam virágmagányom,

párnám ad ma nyugalmat,

álmom hangja simogat,

Zokogni kár.

 

Új fények köszönnek,

szelídek és melegek,

dalok, táncok kergetnek,

arcok jönnek, nevetnek,

Zokogni kár.

 

Tegnapomban holnapok,

álomúton kóborlok,

hajnaltündér megtalál,

ébredésem békét ád.

Zokogni kár.

 

( Tűzmadár, saját.  2009.01.29.)

"Gyertyák vagyunk az éjszakában"

"...Idebent gyertya, odakint éjszaka,

arcunkba simít, mint egy kísértet haja,

én kezed szorítva azt mondom halkan: "aha",

te bólintasz gyorsan, s azt mondod erre: "eső".

Idebent gyertya, odakint éjszaka.

 

Isten megmentsen, hogy megtudd, mire gondolok én,

és isten mentsen, hogy

tudjam, mire gondolsz,

isten megmentsen, hogy tudják mire gondolunk mi,

ha már az isten sem gondol semmire,

ha már az isten sem gondol semmire..."

 ( Cseh Tamás- Bereményi Géza: Gyertyák vagyunk az éjszakában)

 

"...és dal kéne arról, hogy énekelni jó,

számos baráttal nagy asztalok körül,

ám nincs egy este, ami mindenható,

ígyhát az ének nem dalba való..."

( Cseh Tamás: Bereményi Géza: Kéne egy dal)

 

 Eltemették ma Cseh Tamást. Isten veled.

" nem lelem a csomót..."

Cseh Tamás óta nem írtam...nem bírtam, nem akartam.

Pedig szép nyár volt. Nyugalmas, csodákkal, örömökkel teli.

Galyatetőn a kényeztetés igen jólesett. Reggel korán keltünk, 7kor már a nyakzuhan ébresztett és mindenféle jakuzzi finomság, meg a kismedencében fél óra úszkálás. Aztán jött a dőzsölés a reggelivel, kis lazulás, és 10 körül erdei sétára indultunk a jó levegőn. Az első két napban az aklimatizálódás miatt csak kóvályogtunk, ásítoztunk. Délután kettő körülre visszatértünk  a wellness részlegre, és megismételtük  a reggeli úszást, jakuzzizást - én még konditeremben is bicikliztem és sífutottam egy alkalommal, nagyon menő voltam...:) , meg rákaptam  a rendes szaunázásra. Jól bírtam, kétszer 20 perc délutánonként a 85fokban. Húhhh, hát jó volt utána a jégkása.  Délután kb. fél 5kor fölbattyogtunk a szobánkba, fürcsi, szárítkozás, vacsihoz készülés, és néhányszor átléptünk  a szemben lévő kisvendéglőbe kis étvágygerjesztő házipálinkára. Akkor aztán jött az öngyilkosság, azaz mindenféle földi jó magunkba tömése. Hmmmm, micsoda ízek, ételek, sütik... " Vadat, halat, s mi jó falat, szem szájnak ingere..." Vacsi után a szálloda vadasparkjába vettük az irányt, és nagy büszkeségemre az egyik dánvad bikát megszelidítettem egy kis alma segítségével. A kapcsolatunk mindennapossá lett, amikor meglátott már jött is, hagyta magát néha megsimizni csak úgy is. Az ékére, fejdíszére, aggancsára kényes volt, azt nem igazán akarta engedni. Aztán irány szürkületkor vissza a szobába, - a szokásos vadlesezésünk után( láttunk 3-4 szarvast a hegy alján lévő tisztáson). Következett az erkélyen ücsörgés, beszélgetés, tévézgetés...mikor mi. Azon mosolyogtam magamban, hogy a Ghymes még oda is ekísért, rögtön első napunkestéjén adta le az M1 a Sportarénás szülinapi koncertjüket, az utolsón pedig a Duna TV Kikötőjében volt egy órás összefoglaló  a taliándörögdi fesztiválról, benne a Ghymes fesztiválról is( amiről már írtam).

Szóval igen jó kis hét volt, hála drága bátyámnak, ki egy jó részét finanszírozta nekem, én csak jelképesen járultam hozzá.

Most meg elkezdődött az ovi, éppen jókor, mert kezdtem már befelé fordulni...kellenek a feladatok, amik rendben tartanak engem.

Viszont mégis, a csupa jó esemény után, mégis van bennem egy kis melankólia.

Történt ez  a diplomáciai incidens, ez is elszomorított, és én azt látom, hogy megint nem lehet csak ördögöt és csak angyalt kiáltani, mind a két fél elképesztő módon viselkedik -  a szlovak kormány aggasztó és ijesztő, gonosz, agresszív - amit én nem is értek, és nem tudom elfogadni. Mint ahogy az Unio reakcióját is nehéz megérteni, elfogadni, hisz eléggé felháborító. Aztán ez az egész elgondolkodtatott a magyar identitásról és megrettentem. Már kezd kialakulni, hogy a nemzeti identitás is termékként lesz árusítható... és lassan már csak az a jó magyar, aki szélsőjobbos( de minimum jobbos), Árpád sávos zászlót lobogtat, és hivatalból kedveli  a Kárpátia együttest. Én meg nem kedvelem egyiket sem, sőt a köztársasági elnök sem  a szívem csücske, sőt egyáltalán nem hiszek sem a jobb, sem a bal oldalnak semmit, nem is bízom bennük, hisz túl sok van a rovásukon következmények nélkül. Hál' istennek jogom van ezt gondolni és érezni, legalább is még megtehetem, bár tojást dobálni már bűnözésnek számít- pedig régen  a véleménynyilvánításnak ez  teljesen elfogadott formája volt. Így múlik el  világ dicsősége. Igaz, nem hiszek a tojásdobálásban, és inkább finomakat süssünk belőle, csak hát...ugye érthető mi fáj nekem?

Fellázadtam. A magam módján. Így aztán kivittem az antik példányú Petőfi összest Gránásra, ahol szüleimmel, bátyámmal  olvastuk a verseket édesanyám 67. születésnapján bort kortyolgatva.  Vidámakat, szenvedélyeseket, szomorúakat, irónikusokat, igazakat. Apostolban a  szőlőszem hasonlat most is nagyon megérintett. Igen, magyar vagyok, és igen, hiszem, hogy egy fénysugár vagyok. Mindig hittem, gyerekként tisztábban, egyszerűbben tudva.

" bölcsesség halál  a neved, úgy kezdenénk még teveled..." ( Sz.T.)

De jó volna ha végre ébrednénk, ha végre a politikusainknak is okosan és tisztességesen lenne fontos e hon, és ha mi pici emberek is megtennénk amit megtehetünk. Jó volna nem hagyni magunkat manipulálni, jó volna nem hagyni tovább butítani magunkat, jó volna nem rabszolgának és birkának lenni, bedarálódni, félni, jó volna ha valós értékek( becsület, tisztesség, szorgalom, tisztelet, megbecsülés, szakmai tudás...) reneszánszukat kezdenék élni, jó lenne újra lélekben, s szellemben naggyá válni...Persze, rájöttem, hogy én már Petőfi nem leszek, csináljanak forradalmat a fiatal férfiak( egyetemisták? , mint régen), ha arra van szükség, nem tudom. Nem tudom mi a megoldás, hogy ebből  a morális és gazdasági válságból ki tudjunk lábalni, de nagyon elég abból, ami most van - elég a hazugságokból, elég az agymosásból, elég a néphülyítésből, elég az olcsó kultúrából és olcsó médiából, globális ízlésterrorból...,elég az elmúlt 20évből, vagy ki tudja mennyiből... Ideje ébredni, magunkat nem fogyasztó gépnek megélni, hanem értő, érző embernek!

Én amit tudok, teszem. Teszem  a magyar népdalok, mondókák, versek, táncok, népi játékok mindennapos átörökítésével, és talán máshogy is. Remélem. Mindezt éhbérért, elviselve, hogy 2 diplomával és értékteremtő, értékörökítő nevelő munkámmal ötödannyit sem keresek mint pl. egy  kereskedelmi médiamenő, hazugsággyáros, aki talán még főiskolát sem végzett, vagy a multinál egy adminisztrátor. Nincs becsülete a becsülendőnek, és becsülete van a gagyigyár celebvilágnak. Feje tetejére állt a világ, fordított értékrend mentén működik és nem tudom, hogy ez tudatos leépítés, vagy a totális idiótizmus? Félek az előbbiről van szó, és zajlik  a könnyen irányítható biomassza termelés.

A " nagyok" meg? Hát, a végső elszámolásnál majd kiderül önmaguk számára is, hogy mit tettek. Addig is, és akkor is majd nekik kell elszámolniuk önmagukkal, kifogások, mentességek nélkül.

És ahogy " nem lelem  a csomót, melyet egy rántással meg kéne oldanom" (József Attila) az ország és a világ sorsában sem, úgy nem látom a magánéletemben sem. Kihűlt a szívem, úgy érzem, messze jár tőlem  a szerelem. Pedig "Szabadság, Szerelem! E kettő kell nekem!"

És most se Szabadság, se Szerelem...

 

Remény

Regém égbe ha száll,

Lesimít már ez  a nyár,

Csodaszülés mellbe vág,

Múlt jelenre rátalál.

Ölel a kar, ha akar,

hegytetőn nap sugara,

Fának ága kinyílik,

levele most felfénylik.

Szoknyám merne,

szél játszaná,

Nyakam fúná,

nem is bánnám,

Repítene újra szívbe,

parázsomat meglegyintve.

Szikra támad,

arc pirul,

remeg testem,

hozzád búj.

 

Ez most csak úgy kibuggyant, nyárbúcsúztatónak...

Séta

Tejúton jársz, ha jól figyelsz,

Csillagról csillagra tipegsz,

Hová érsz ne is kérdezd,

Éld át minden kis lépésed,

Ebben rejlik Mindenséged.

( Tűzmadár saját, 2004)

Hit

Két erő, két súly.

Nézik egymást.

Elindulnak.

Remény virít  a levegőben.

( Tűzmadár saját, 2003.)

" A világot látni egyetlen porszemben"

" A világot látni egyetlen porszemben,

  A mennyet egy vadvirágban.

  A végtelenséget tartod a tenyereden

  És éled az örökkévalóságot egy órában"

                                                           ( Blake) 

 

Születésnapi mese

Tenyér a szíven,

fénysugár és meleg nyugtatja meg

zaklatott lényed.

Kicsinység ez az Élet,

s mégis Minden érte szép.

Gyere velem. Mutatok egy ösvényt.

Manónyomok, tündérkacagások vezetnek e rengetegbe.

Ne félj! Új világba léptél.

Tejút csillagocskái világítanak ha eltévednél,

Vénusz kacsázó Utadon kísér,

s te gyönyörű gömbként ragyogsz szanaszét.

Kiléptél hát a földi a létből,

szellemlényed tengerbe ér.

Áttetsző itt már minden.

Hallani, látni, tudni vélsz.

Látsz azzal, mi nem látható,

s a beszéd itt mit sem ér.

Testvér! Mit mondunk hát itt, most, egymásnak,

hol lélek s lélek összeér?

Itt nincs külön, nincs Te és Én,

Itt a Semmi és Minden Egyet ér,

s lesz belőle Egység.

Nincs harag, nincs együttérzés,

nincs Nő és nincs Férfi,

nincs gyűlölet, nincs szeretet,

nincs test, nincs szenvedély.

Nincs...s minden Van.

A Csendben Zene él.

Találkoztunk már itt régen,

s egyezséget kötöttünk,

most e földi síkon próbálkozunk,

beszélünk, nem értünk,

s csak kicsit emlékezünk.

Néha felsejlik mit, hogy, miért, kivel,

s csillagszemünk megsegít,

egymás közelébe lépve

szemünkben  a régi fény.

Testvér! Felismerés!

Megremeg, nevet az ég!

Isten kacag víg kedvében,

mert a meséje jót ígér.

Igaz, a döntés a miénk...

 ( saját, Tűzmadár)

 

Ghymes- Szarka Tamás- Álombálom

"Én lefekszem én ágyamba,

Mint a lélek az álomba,

Engem álom meg ne nyomjon,

Ördög tőlem távol járjon,

A félelem füstté váljon,

a félelem füstté váljon.

 

Menj el sátán, ne kísérgess,

Lehellettel meg ne égess,

Angyalnak angyali képibe,

Jól meg vagyok már jegyezve.,

Hidd el, hidd el, menj elejbe,

Megfelel ő a képembe,

Megfelel ő  a képembe.

 

Édességes vérem anyám,

gyámolítgass az éjszakán,

Fénnyel fényesítsd az álmom

Könnyecskékkel könnyítsd vágyom

Könnyecskékkel könnyítsd vágyom.

 

Múló testem elnyugodjék,

De szívem el ne aludjék,

Múló testem ráncosodjék,

De szívem úgyse vénüljék,

minden bűnöm eltávozzék,

Álmommal megszűretessék,

Álmommal megszűretessék.

 

Csíjja, csicsíjja, én magam

Nyugodhasson most a szavam,

Álmomban ha jön a vadam,

Temethessem szűz- boldogan,

Világos légyen nyugalmam,

Világos légyen nyugalmam.

 

 

Szikrázik  a csinosa,

Úgye, úgye szapora,

Leszakad a rokolya,

Ott lakik a muzsika.

 

Lucifer a kapuba,

Angyal kezibe kupa,

A pálinka patika,

Összedűl  a kalyiba."

 

Hűűűű, de várom már a Ghymes koncerteket!!!Május 28, Várpalota, ott kezdem a nyári szezont...! JÓ LESZ!!!:)

Cím nélkül

" Milyen furcsa füstünk árnya

  a túlsó tető haván,

  mintha távol emlék szállna

  rokon szívbe tétován.

  Ki gondolhat ránk e csöndben,

  míg körülvattáz a hó?

  Titkos lánc nyúl át a Földön

  összekötve, aki jó."

                       ( Babits Mihály: Halvány téli rajz, részlet) 

Fekete angyalom

Tavaszváró

( Egy betegség margójára)

 

Tegnapom kínja utcán csosszan,

Sziszegő borzongás csiklandozza még a múltat,

A fekete angyal néha megkísért még,

s azt súgja: " Kicsikém, itt a VÉG!"

Egyszerű lenne. Vissza se nézni,

ebből  a karneválból csendben eltűnni.

Mégis, üvöltök akkorát,

mit nem hall senki,

de a lelkem törik,

s fönnt már tudják,

fekete angyalom rossz helyre szállt.

Hozzámérnek szelíden  a Fények,

s én újra remélek, élek,

remélve élek,

nem félve!

 

(Tűzmadár saját) 

 

Forgás

Weöres Sándor: Forgás

 

Esteledik

éjjeledik

hajnalodik

reggeledik

 

nappalodik

alkonyodik

vége sosincs

váltakozik

 

égen  a tűz

körbe pörög

földi lakón

zára csörög

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja